Szeretek nosztalgiázni barátaimmal, hiszen azokon a napokon ismét kislánynak érezhetem magamat és szinte érzem szülőfalum illatát, mely semmivel sem összetéveszthető számomra. A beszélgetések során megpróbálunk csakis a pozitív dolgokra koncentrálni, ám mint lenni szokott ez nem mindig jön össze. A múlt alkalommal is egy kellemes hangulatú beszélgetésnek indult a találkozó, ám az iskolakezdés miatt szóba került nagyon sok volt falusi ember is. Szó szót követett és eszünkbe jutott Guszti, aki egy árvíz során nagyon sokat tett a faluért. Ő volt ugyanis az egyetlen aki értett a vízhez, így koordinálni tudta az árvízi teendőket is. Neki volt akkor még csak búvárszivattyúja, mellyel pincéről pincére járt és aminek nagyon nagy hasznát vették. Az árvíz levonulása után hősként tisztelték és falusi elismerést kapott. Rá néhány évre, éppen a közeledő árvíz hírének a napján hagyta el a földi életet, ám cirádás, jól ismert betűiből megtudtuk, a búvárszivattyút a falunak adományozta a probléma enyhítésére. Itt is böngészhetsz